Öreg

Mi a pontos jelzője Antal Balázs tehetségének? Komoly? Sugárzó? Istenáldotta? Egyik sem volna túlzás. De maradjunk annál, hogy írói. Ez a könyv olyan, mint egy nagy író első kötete. Szeretet, türelem, pontosság, nyugalom. Ezek írói erények, amikkel Antal Balázs rendelkezett, prózaírótól szokatlanul korán, már tizenévesen. (A könyv hat évig készült.)

Kafka, Márquez, Bodor Ádám. Írók, akik saját valóságot készítettek maguknak. Antal Balázs nyolc elbeszélése is egy saját valóságban játszódik. A fő színtér egy falu. A közelben a Bükk erdősége, távolabb egy-két gyárváros. Ez itt a civilizáció alja (vagy széle). Ami ide le(el)kerül, innen nem jut tovább. Többnyire öregen kerülnek ide a tárgyak és a szavak is. Szemétként, lomként, máshonnan. Orvos, plébános, tanító nem lakik már itt, test-lélek-szellem hanyatlik. Titokzatos és értelmetlen törvények, törvény-foszlányok, személyes (feudális) viszonyok mozgatják a szereplőket.